A |
|
|
abbé |
|
|
abbreviatúra |
rövidítés |
|
abdikál |
leköszön (hivatalról); lemond (jogról, hatalomról), visszalép, visszavonult, letesz (vmir ől), felad, felhagy (vmivel) |
|
aberráció |
eltérés, eltérülés, elhajlás, beteges hajlam; (erkölcsi) el- v. megtévelyedés, fonákság, torzulás, visszásság |
|
abiogenezis |
ősnemzés; az élő, szerves anyag keletkezése szervetlenből világűri sugárzás hatására |
|
abiotikus |
élettelen (olyan jelenség, mint a h őmérséklet, légnyomás) |
|
ablaktálás |
orv szopós csecsemő elválasztása az anyától; anyatej apadása, megszűntetése |
|
abláció |
földfelszín pusztulása, elhordása, mállása (víz, szél következtében) |
|
abnormális |
beteges, félresikerült, fogyatékos, fonák, kótyagos, zavart, rendellenes, nem rendes, szabályellenes, szabálytalan, természetellenes, nem természetes, torz |
|
abolicionizmus |
vminek az eltörlését szorgalmazó mozgalom (halálbüntetés, nemi kufárkodás, rabszolgaság) |
|
abonál |
járat, el őfizet, megrendel (lapot), bérel (páholyt színházban)l |
|
abortál |
elvetél (magzatot szándékosan), elszül, angyalt csinál, halva szül |
|
abortusz |
vetélés (magzaté, szándékosan, m űvi úton), angyal csinálás, terhesség megszakítása |
|
ab ovo |
lat eleve, eredendően, elejétől, kezdettől fogva, kezdetben, mindenekelőtt |
|
abscessus |
lat orv kelés, kelevény, fekély, gyülevény, gyülés, gennyhólyag, tályog |
|
abszcissza |
lat, mat vízszintes tengely (a síkbeli derékszögű tengely-rendszerben); vmely pontnak a függőleges tengelytől mért távolsága |
|
abszentizmus |
tartózkodás vmit ől, távolmaradás; régen a nagybirtokosok azon szokása, hogy az év nagyrészében távol maradtak |
|
abszolutizmus |
korlátlan uralom, kényuralom, önkényuralom, kényuraság, önkényeskedés, zsarnokság, jogtiprás |
|
abszolúció |
b űnbocsánat, megbocsátás, mentesítés, feloldozás, felmentés, |
|
abszolút |
feltétlen (engedelmesség), kizárólagos, független, mástól nem függ ő, mindenek feletti, örök (érték), teljesen önálló, általános, meggyőző, fölényes, döntő (szótöbbség, magasság), nem viszonylagos, (meg)változhatatlan, biztos, való, tiszta (igazság, szesz), teljes, tökéletes, korlátlan, teljhatalmú, önkényes (uralom, uralkodó, kényúr, zsarnok); ~ |
|
abszolvál |
föloldoz, felment, elejti a vádat, mentesít; elvégez (tanulmányt), kijár (iskolát) |
|
abszorbeál |
felszív, elnyel, (vegyileg) megköt |
|
abszorbens |
gázokat g őzöket felszívó, megkötő anyag |
|
abszorpció |
gázok, g őzök elnyelése, megkötése folyadékban v. szilárd testben; fényk fényelnyelés |
|
absztinens |
önmegtartóztató (élvezeti cikkek, f őleg szeszes italok fogyasztásától tartózkodó személy), bornemissza |
|
absztrakció |
elvonatkoztatás, elvonás; elvont fogalom |
|
absztrakt |
elvont (fogalom), gondolati, fogalmi, elméleti, nehezen érthet ő |
|
abszurd |
képtelen, elképeszt ő, értelmetlen, esztelen, lehetetlen, ostoba; ~ |
|
abúzus |
bántalmazás, túlkapás, visszaélés, jogtalanság, kihasználás; orv túlfogyasztás, túladagolás (gyógyszeré, szeszes italé) |
|
accusativus |
lat nyelvt tárgyeset |
|
a conto |
ol előleg, előpénz, törlesztés, visszafizetés |
|
acroski |
hótánc, hómutatvány |
|
activum |
nyelvt cselekvő mód (igéké) |
|
adaptáció |
alkalmazkodás (szervezeté), alkalmazás vmire, igazítás vmhez, átdolgozás, átalakítás |
|
adaptál |
illeszt, alkalmaz, hozzá igazít, módosít, átalakít, átdolgoz, átültet, újjáépít, újra berendez; ~ |
|
adapter |
átalakító (segéd)berendezés v. készülék |
|
adatbázis |
adatállomány, -készlet, -telep (TÉ) |
|
addenda |
pótlás, kiegészítés, függelék, melléklet, hozzáadás, toldalék |
|
additív |
összea(dó)dó, összetev ő, összegező, adalék(anyag) |
|
adekvát |
megfelel ő, helyén való, kellő, odaillő, találó (kifejezés); egyenértékű, egybevágó |
|
adeptus |
lat beavatott, tanítvány |
|
ad hoc |
lat alkalmi, alkalom szülte, egyszeri, esetleges, átmeneti, pillanatnyi |
|
adiectivum |
lat nyelvt melléknév, mássalérthető |
|
ad infinitum |
lat végtelenségig, vég nélkül |
|
ad interim |
lat átmenetileg, ideiglenesen, idénylegesen, közbe eső módon |
|
adjunktus |
segéd, els ő tanársegéd, egyetemi, felsőfokú oktató, orvoskari tanszék helyettes vezetője, kórházi főorvos helyettese |
|
adjusztál |
felszerel, megigazít, átalakít, alakra szab; üt, ver, elpáhol |
|
adjutáns |
hadsegéd, segédtiszt |
|
ad libitum |
lat kedv, tetszés szerint |
|
adminisztráció |
igazgatás, ügyintézés, ügykezelés, ügyvezetés, ügyvitel, irodai munka, iratmunka, iratelosztás, hivatalos út; közigazgatás, annak vmely szerve és m űködése; vállalat, intézmény ügyintézési osztálya; kormányzat (USA-ban) |
|
adminisztrál |
igazgat, intéz (vmit); |
|
admirális |
tengernagy, hajóraj, -had parancsnok |
|
adoptál |
örökbe fogad, elfogad, magáévá tesz |
|
adresszál |
címez (levelet); megszólít, hív; meg-jegyzést intéz vkihez |
|
adult |
ang felnőtt, nagykorú |
|
ad usum |
lat használatra, vkinek a használatára |
|
advent |
karácsonyt megel őző hetek |
|
adverbium |
lat nyelvt határozószó |
|
aerobic |
sebesmozgás (MA); gyors és er őteljes testgyakorlatok zenére |
|
aerodinamikus |
áramvonalas; az áramló leveg őben ható erőkkel kapcsolatos |
|
aeronautika |
repüléstan, léghajózástan |
|
aeroszol |
permet, (festék-, folyadék-, gyógyszer-, illat-, vegyszer-) -porlasztó, -permetez ő, -szóró, -felhő; gázos porlasztó; ~ |
|
afázia |
orv beszéd- v. írászavar; a beteg képtelen kifejezni gondolatait v. másokét megérteni |
|
affektál |
tetteti magát, színlel, mutat, tetszeleg, kényeskedik, nyafog, szenveleg, negédel, negédeskedik, úgy tesz mintha, teszi magát |
|
affektív |
érzelmi, kedélyi, lelki |
|
affektus |
heves érzelmi fellobbanás, indulatkitörés |
|
affér |
kellemetlen ügy, nézeteltérés, összet űzés; becsületbeli ügy; kaland, viszony |
|
affidavit |
lat ang közigazgatási hatóság előtt tett, esküvel megerősített írásbeli nyilatkozat; jótállás, szavatosság, kezeslevél (bevándorlónak) |
|
affinálás |
m űsz csiszolás, tökéletesítés, tisztítás |
|
affinitás |
hasonlóság, megfelelés, rokonság; vegyrokonság, vonzás, vonzódás |
|
affixum |
lat nyelvt a szótőhöz elől v. hátul kapcsolódó toldalék (igekötő, rag, jel, képző) |
|
affrikáta |
nyelvt dörzshang, zár-réshang, összeolvadásos hang; olyan mássalhangzó, amelyben egy zárhang és egy réshang olvad össze: c, dz, cs, dzs |
|
aforizma |
gondolat, (s űrített, tömör, velős) jótanács, eszmekincs (PSz), (bölcs, szellemes) mondás, bölcsesség, szállóige |
|
a fortiori |
lat annál is inkább, a nagyobb nyilvánvalóság alapján |
|
after-shave |
ang arcszesz (borotválkozás után) arcpacskoló (TÉ) |
|
agenda |
lat ang napirend, ami napirenden van, amiről szó van, amiről az emberek beszélnek, beszéd tárgya, ügyrend, munkarend; kijelölt, előjegyzett, tervezett feladatok, tennivalók, elintézni valók, előjegyzési napló |
|
agent provocateur |
fr felbérelt bujtogató, beugrató, felbujtó, rendőrkém, rendőrügynök |
|
agentúra |
ügynökség, kirendeltség, fiók(intézmény), leányvállalat, szolgálat |
|
agglomeráció, |
felhalmozódás, felhalmozás, összegy űjtés, torlódás, zsúfoltság, összesűrűsödés, tömörülés (népességé), település (nagyváros körzetében), alvóváros |
|
agglutináció |
összecsapódás, kicsapódás; összes űrűsödés, egyesülés összetapadással |
|
agglutináló |
ragozó (nyelv); ®
|
|
aggregálódik |
összegy űl, felhalmozódik |
|
aggregátum |
halmaz; egymással érintkez ő, de szerves kapcsolatban nem levő elemek halmaza |
|
agilis |
élelmes, életrevaló, eleven, mozgékony, fürge, gyors, serény, buzgó, tettre kész, tevékeny, ügyes |
|
agitáció |
politikai meggyőzésre irányuló tevékenység; rábeszélés; izgatás |
|
agitál |
bujtogat, izgat, lázít, uszít, unszol, gy őzköd, rábeszél; mozgat (vmi dolgot), mozgolódik, mozgalmat indít, tevékenykedik, működik, dolgozik (vki ellen), buzgólkodik (vmiben), terjeszt |
|
agitátor |
felbujtó, bujtogató, izgató, lázító |
|
agnoszkál |
felismer; halottat azonosít |
|
agonizál |
haldoklik, halódik, halálán van, a végét járja, az utolsókat rúgja; pusztulóban van, tönkre megy; aggályoskodik, aggódik, kínlódik |
|
agorafóbia |
félelem a nyílt tért ől, térrémület, tériszony, szabadtér iszony |
|
agónia |
haldoklás, halálküzdelem, haláltusa, (vég)vonaglás |
|
agráfia |
írásképesség elvesztése |
|
agrár |
földm űvelésügyi, földművelési, mezőgazdasági, gazda- (tűntetés); ~ |
|
agresszió |
er őszak, lerohanás, támadás; egy egyén vagy kis csoport részéről kedvtelésből, félelemből vagy önvédelemből; vmely ország területi épsége elleni fegyveres, belügyeibe való erőszakos beavatkozás |
|
agresszív |
er őszakos, támadó, rámenős, sértő, durva, éles (hang), ellenséges, kihívó, barátságtalan, hódító (politika), harcias, harapós, kötekedő, békétlen (természetű), maró |
|
agro |
mez őgazdasági; ~ |
|
akadémia |
f őiskola, tudós v. tudományos v. művészeti társaság; vmely ország legnagyobb tekintélyű, irányító jellegű tudományos intézménye; művészeti v. műszaki v. katonai főiskola |
|
akadémikus |
fn tudós társaság tagja; mn elméleti, elvont, nem gyakorlati (kérdés, vita) |
|
akceleráció |
(föl)gyorsulás; új nemzedék viszonylag gyorsabb felserdülése |
|
akcentus |
hangsúly, hanglejtés, nyomaték, hangnyomat, kiejtés, hanghordozás, beszédmód, idegen v. idegenszer ű (ki)ejtés, árnyalat, mellékzönge; ékezet, hangsúly jele |
|
akceptál |
elfogad (föltételt, ajánlatot), rááll vmire, elvállal, jóváhagy, magáévá tesz, osztozik (a nézetben), befogad (vkit a társaságba) |
|
akcidens |
véletlen(ség), véletlen eset; mellékes dolog, járulék |
|
akcidentális |
véletlen, esetleges, mellékes, járulékos |
|
akció |
cselekmény, cselekvés, munkálkodás, m űködés, beavatkozás (katonai), rajtaütés (rendőri), ténykedés, tett, tevékenység; (alkalmi, időszakos, nyári, őszi, téli) árleszállítás, kiárusítás, jutányos, kedvezményes, leszállított, olcsó árak, végkiárusítás; intézkedés, kezdeményezés, mozgalom, megmozdulás, tüntetés; |
|
akklamáció |
hangos tetszésnyilvánítás, (köz)felkiáltás, éljenzés |
|
akklimatizálódik |
hozzászokik, meghonosul, alkalmazkodik (új környezethez, éghajlathoz) |
|
akkomodáció |
alkalmazkodóképesség, alkalmazkodás; orv a szem alkalmazkodása közel- és távollátáshoz |
|
akkord |
hangzat, összhangzat, összecsengés; legalább három különböz ő magasságú hang egyidejű hangzása; közg teljesítménybér, darabbér |
|
akkreditál |
elismer, (államilag, intézményesen) elfogad, hitelesít, igazol; megbíz, felhatalmaz (követet); hitelt nyit vkinek; |
|
akkulturált |
beleilleszkedett egy másik m űveltségbe, összeolvadt vele |
|
akkumulál |
halmoz, fölhalmoz, gy űjt, összehord |
|
akkumulátor |
er őgyűjtő (készülék), erőhordozó, erőt átalakító tartály (MA), áramforrás (gépkocsiban) (MA), tápegység (VJ), áramtartály (MI), erőtelep (BL) |
|
akkurátus |
(körülményesen) gondos, rendes, pontos, aprólékos, sz őrszálhasogató |
|
akné |
orv bőrgyulladás, pattanás |
|
akrobata |
kötéltáncos, légm űvész, erőművész |
|
akrobatika |
mutatványok m űvészete; különlegesen nagyfokú testi erőt és ügyességet igénylő tánc- és mozgás mutatványok |
|
akt |
ném meztelen emberi testet ábrázoló szobor festmény, fénykép v. rajz |
|
akta |
okmány, (ok)irat, ügyirat, följegyzés; ~ |
|
aktivátor |
vmely vegyi folyamatot el ősegítő v. elindító általában kisebb mennyiségű anyag |
|
aktivista |
buzgó, serény, szorgalmas, tevékeny tag, résztvev ő, szervező, élharcos (mozgalomban) |
|
aktivitás |
cselekvés, m űködés, tevékenység, ténykedés, mozgás, munkálkodás, serénység |
|
aktivizál |
bekapcsol, megmozgat, tettre késztet |
|
aktív |
cselekv ő, működő, tevékeny, dolgos, munkás, serény, eleven; tényleges szolgálatban álló, még nem nyugdíjas; ható, hatékony, hatásos; erősen kötő; nyereséges, hasznot feltűntető; áram- v. feszültségforrást tartalmazó; ~ |
|
aktíva |
ker cselekvő vagyon, készpénz, üzleti vagyon, követelések; vállalati mérlegnek az a része, amely a meglevő anyagi értékek minden fajtáját tartalmazza |
|
aktualitás |
id őszerűség, alkalomszerűség; a nap eseménye |
|
aktualizál |
el őhoz, időszerűvé tesz, korszerűsít, napirendre térít, naprakészen tart, (adott időpont szerint) értékel, működtet, vonatkoztat; ~ |
|
aktuális |
id őszerű, korszerű, mai, napirenden lévő, napi jelentőségű, mostani, jelen, jelenlegi, ez idő szerinti, amiről most van szó, fennálló, meglévő, tényleges (állapot), érdekes, jelentős, divatos, ami az érdeklődés középpontjában van, sürgős, szükséges, döntő, esedékes, megoldásra váró, pillanatnyi, alkalmi, múlékony értékű |
|
aktus |
cselekedet, cselekmény, cselekvés, tény, tett, ténykedés, eljárás, végrehajtás, m űvelet, esemény, szertartás, ünnepség, fölvonás (színdarabban); közösülés, szeretkezés |
|
akupunktúra |
t űszúrásos kezelés, gyógymód; kínai eredetű gyógykezelés a test meghatározott pontjain alkalmazott tűszúrások révén |
|
akusztika |
hangtan; hangáramlás, hanghullámzás, hangjárat, hangmozgás, hangvezetés, hangzat, hangzás, kicsengés; hallhatóság; vmely helyiség hangtani, hangzási viszonyai |
|
akut |
éles, hegyes, heves, heveny, hirtelen fellép ő (betegség), veszedelmes, végzetes, válságos, fenyegető, súlyos, égető, sürgős, időszerű (kérdés) |
|
akvarell |
vízfestés; vízfestmény, vízfestékkel készített festmény; vízfesték |
|
akvárium |
szobai víztartó, haltartó (KD), halkalitka; szobai halpalota, vízpalota (KD) |
|
akvizíció |
szerzés, szerzemény; megbízások, megrendelések, el őfizetések gyűjtése |
|
alabárd |
szekercefej ű bárd, dárda; hosszú nyelű, régi vágó-szúró fegyver |
|
alamizsna |
(könyör)adomány, kolduskenyér; éhbér |
|
alarm |
riadó; ~ |
|
albatrosz |
viharmadár |
|
albinizmus |
festékanyaghiány (b őrben, szőrzetben, szemben) |
|
albinó |
fehér sz őrzetű, vöröses szemű ember v. állat; vöröses szemű, fehér tollú madár |
|
album |
emlékkönyv, bemutató könyv; fényképkönyv, gy űjtemény, tárló (kép, bélyeg) |
|
alfa |
vmnek a kezdete, alapja, alapfeltétele; a görög ábécé els ő betűje; ~ |
|
alga |
moszat, pörs |
|
algebra |
bet űszámtan, betűszámvetés, számelmélet |
|
algológia |
moszatok kutatása |
|
alias |
azaz, igazi v. eredeti v. korábbi nevén |
|
alibi |
másuttlét, máshollét (igazolt, mások által tanúsított); mentség, igazolás, kibúvó, ürügy |
|
a limine |
lat már eleve, kezdettől fogva |
|
alkímia |
varázsvegytan; középkori titkos vegytan, amelynek gyakorlói (anyagi és szellemi) "arany" és egy minden betegséget gyógyító gyógyszer el őállításán fáradoztak |
|
alkohol |
szesz, borszesz, szeszes ital, bódító ital, itóka; ~ |
|
alkóv |
ném, sp falmélyedés, kuckó, szuszkó, fülke; szobának fülkeszerűen elkülöníthető ablaktalan része |
|
allegória |
jelképes, átértend ő (PSz), átvitt értelmű v. utalásos ábrázolás; vmi gondolatnak, eseménynek jelképes, összetett, átlényegített kifejezése, többnyire megszemélyesítése nagyvonalú költői v. festői képekben |
|
allegórikus |
jelképes, példázatos, átvitt értelm ű, képutaló (PSz), képletes, burkolt, bújtatott, hátsó értelmű |
|
allegro |
gyors ütem ű zenemű; vidáman, gyorsan, élénken (adandó elő) |
|
alleluja |
ujjongó egyházi ének, az Úr dicsérete, kitör ő öröm, örömujjongás |
|
allergia |
túlérzékenység; a szervezetnek átlagnál er őteljesebb válasza bizonyos anyagokra |
|
allergizál |
túlérzékenységet vált ki |
|
alliance |
fr egyesület, egyesülés, szövetség, szövetkezés |
|
alliteráció |
bet űrím; két v. több egymás után következő szó kezdő hangjának egyezése |
|
allo |
el őtag ellentét, idegen v. más |
|
allokáció |
felosztás, szétosztás, juttatás |
|
allokúció |
ünnepi beszéd, szónoklat |
|
alluviális |
áradmányos, ártéri, öntés-, hordalékos (k őzet, talaj) |
|
all űr |
(er őltetett, keresett) viselkedés, modor, társas érintkezésben felvett szokás |
|
alma mater |
lat iskola, egyetem, nevelőintézet, szellemi otthon (MA) |
|
almanach |
évkönyv; naptárt, irodalmi és ismeretterjeszt ő írásokat tartalmazó könyv |
|
almárium |
fiókos bútor; alacsony, üveges, zárható állvány |
|
alpinista |
hegymászó, hegyen barangoló, magashegyi kiránduló v. természetjáró |
|
alterál |
átalakít, megváltoztat, módosít |
|
alteregó |
képmás, hasonmás, h ű mása vminek; a másik én |
|
alternatív |
kett ős, kétféle (kérdés, indítvány), két lehetőséget, két megoldást felvető, mutató, kettős, vagylagos, választható; megszokottól, szabványostól eltérő, nem szabványos v. nem elfogadott, rendhagyó, önépítő, öntörvényű; ~ |
|
altruista |
önzetlen, áldozatkész, mások javán fáradozó, emberszeret ő személy |
|
altruizmus |
emberszeretet, felebaráti szeretet, önzetlenség, áldozatkészség |
|
alulinformált |
nem eléggé tájékozott, tájékozatlan, ismeretei hiányosak vmilyen tárgykörben |
|
alulreprezentált |
hiányosan, nem kell őképpen v. nem eléggé képviselt (csoport, réteg) |
|
alumínium |
magyar ezüst |
|
alveoláris |
fn, nyelvt ínyhang; mn, orv fogmederrel v. a tüdő hólyagocskáival kapcsolatos |
|
amarillis |
délszakliliom, télililiom |
|
amat őr |
fn műkedvelő, nem hivatásos, koca (vadász); vmivel kedvtelésből foglalkozó személy |
|
amazon |
h ősnő, női harcos |
|
ambivalens |
kett ős érzelmű, ellentmondásos, ellentétes irányú, kétértelmű |
|
ambíció |
becsvágy, buzgóság, buzgalom, igyekvés, iparkodás, lelkesedés, dics őségszomj, nagyratörés, nagyravágyás, törekvés, törtetés, vágy |
|
ambulancia |
járóbeteg-rendelés, járóbeteg-rendel ő |
|
ambuláns |
járó beteg, kezelésre bejáró beteg |
|
amelioráció |
javítás, talajjavítás, jobbítás, megújítás |
|
amerikanizmus |
amerikaiság, amerikai (jelleg ű) kifejezés, szóhasználat, |
|
amf |
el őtag két-, kettős |
|
amfiteátrum |
nagy el őadóterem, körszín |
|
amfíbia |
kétélt ű jármű (vízi repülőgép v. kocsi) |
|
amfíbiák |
kétélt űek |
|
amfora |
ókori görög v. római kétfül ű korsó |
|
amnesztia |
közbocsánat, közkegyelem, megbocsátás, megkegyelmezés |
|
amnézia |
emlékez őképesség meggyengülése v. elvesztése, emlékezetkiesés |
|
amorális |
erkölcs nélküli, erkölcsileg semleges, erkölcstelen |
|
amorf |
alaktalan, idomtalan, ormótlan, szabálytalan |
|
amorozó |
ol hősszerelmes; fiatal szerelmest játszó férfiszínész |
|
amortizáció |
értékcsökkenés, leírás, állóeszközök v. gépek v. épületek fokozatos elhasználódása v. értékcsökkenése; (t őke-) törlesztés |
|
amortizál |
kölcsönt törleszt, csökkent |
|
amplitúdó |
eltérés, ingadozás, mozgásterjedelem; az ismétl ődő rezgőmozgásnak a nyugalmi helyzettől mért legnagyobb eltérése; csill fényingadozás, a legnagyobb és a legkisebb fényesség közötti különbség |
|
ampulla |
üvegcse |
|
amputál |
csonkol, levág, eltávolít (vmely végtagot) |
|
amulett |
b űvös, szerencsét hozó tárgy; személyes, személyt védő bűvtárgy, amelyről babonás viselője úgy hiszi, hogy minden bajtól, ártó szándéktól megóvja |
|
anachoreta |
gör remete |
|
anagramma |
bet űkevercs; vmely szó betűinek felcserélésével alkotott új szó |
|
anakronisztikus |
elavult, divatjamúlt, idejétmúlt, id őszerűtlen, korszerűtlen, kortévesztő, ósdi, régimódi, elmaradott, túlhaladott |
|
anakronizmus |
korszer űtlenség, kortévesztés, maradiság |
|
analekta |
szöveggy űjtemény, szemelvények gyűjteménye |
|
analfabéta |
írástudatlan, iskolázatlan, tanulatlan, tudatlan, tájékozatlan, m űveletlen, hatökör, járatlan, hozzá nem értő |
|
analizál |
elemez, részeire bont, boncolgat, taglal, tanulmányoz, vizsgál |
|
analítikus nyelv |
kielemz ő nyelv; nem ragozó nyelv, amely segédszavakkal és szórenddel fejezi ki a szókapcsolatokat; → |
|
analízis |
elemzés, elemekre, részekre való bontás mint a tudományos kutatás módszere; a menynyiségtan egy ága; → |
|
analóg |
megegyez ő, megfelelő, hasonló, lényegi hasonlóságon alapuló, rokonító; ~ |
|
anamnézis |
kórel őzmény, adatok a betegség előzményeiről |
|
ananász |
gyümölcskirály |
|
anarchia |
államhatalom hiánya, törvénynélküliség, uratlanság, uralomnélküliség, hatalomnélküliség, vezértelenség, fejetlenség, fejvesztettség, rendbomlás, rendetlenség, bomlás, felfordultság, felfordulás, z űrzavar, zabolátlanság, féktelenség |
|
anatéma |
egyházi átok, kiátkozás, kiközösítés az egyházból |
|
anatómia |
boncolás(tan), bonctan, bonctudomány |
|
anciennitás |
rangid ősség, elsőbbség korban |
|
andrológus |
férfigyógyász |
|
anekdota |
apró, érdekes, tréfás történet, eset, esetke, mendemonda, mesény |
|
aneszteziológia |
érzéstelenítéstan, altatástan |
|
anesztézia |
altatás, érzéstelenítés (helyi v. vezetékes), m űalvás (fájdalom kiküszöbölésére) |
|
anémia |
vérszegénység, sápkórosság |
|
angióma |
érdaganat, érbog (TÉ), érdudor |
|
anglicizmus |
angolosság, angolos szóhasználat, kifejezés v. fordulat |
|
anglofil |
angolbarát, angolrajongó |
|
anglofóbia |
angolgy űlölet, angolundor |
|
anglománia |
angolhóbort, angol őrület, angol rajongás |
|
angolna |
kígyóhal |
|
angyal |
küldött, Isten követe, nemt ő, védszellem |
|
angyal |
jó lélek, jótét lélek, tündér |
|
animáció |
életre keltés; rajz-, báb-, v. árnymozi |
|
animál |
buzdít, lelkesít, bátorít, bíztat, élénkít, életet önt (vkibe), felvillanyoz, felpezsdít, lelkesedést önt (vkibe), f űt, hevít, (fel)tüzel, tűzbe hoz, serkent, sarkall, ösztönöz, ösztökél, sarkantyúz, mozgósít, megmozgat |
|
animozitás |
ingerültség, indulatosság, rosszindulat, gy űlölség, ellenséges indulat, elfogultság |
|
ankét |
értekezlet, körkérdés, (szak)tanácskozás, vitaest, vitaülés |
|
annektál |
elfoglal, országához csatol, bekebelez (területet) |
|
anno |
évben, évében |
|
annotáció |
széljegyzet, feljegyzés, magyarázó jegyzet, néhány soros ismertetés, tartalmi kivonat |
|
annuitás |
törlesztési részlet (hosszú lejáratú kölcsöné); járadékszámításban a rendszeresen befizetend ő tőkerészlet |
|
annullál |
megsemmisít, hatályon kívül helyez, érvénytelenít; töröl, leír |
|
anomália |
szabályellenesség, szabálytalanság, törvénytelenség, rendellenesség, rendetlenség, ferdeség, rendhagyás, visszásság, visszaélés, hiba, eltérés |
|
anonim |
névtelen, megnevezetlen, ismeretlen, gazdátlan, uratlan, ismeretlen szerz őjű |
|
anorák |
es őkabát, esőköpeny, viharkabát |
|
anorexia |
kényszeres soványság (bels ő, lelki okokból), étekundor (BP); kóros, lelkizavaros fogyás, lesoványodás; táplálkozási zavar, belső kényszerből történő önkiéheztetés és nagymértékű súlyvesztés; → |
|
anorganikus |
szervetlen, nem szerves, nem beleill ő, idegen |
|
anómia |
társadalmi v. egyéni rendellenség, törvénytelenség; szokásszabályok általános, tömeges áthágása, megsértése |
|
antagonisztikus |
ellenséges, ellenségesked ő, barátságtalan, rosszakaró, gyűlölködő, kibékíthetetlen, kizáró, összeférhetetlen, összeegyeztethetetlen, szembenálló, ellentétes |
|
antagonizmus |
ellentét, ellentétesség, nézeteltérés, nézetkülönbség, ellenkezés, ellenkez ő gondolkozás, ellenséges viszony, ellenségeskedés, összeütközés, harc |
|
antant |
egyetértés, megegyezés, szíves viszony, (államok) szövetsége; ~ |
|
Antarktisz |
Déli-sark, déli sarkvidék |
|
antedatál |
visszakeltez; iratot a ténylegesnél korábbról keltez |
|
antenna |
hullámhíd(f ő) (MI), hullámadó, hullámvevő; vételérzékelő, adó-vevő csáp (TÉ), légvezeték (hullámok kisugárzására v. vételére); rovarok érzőcsápja; vitorlarúd |
|
anti |
ellen, ellenes, ellenz ője vmnek, ellentétes, vmit gátló, vmit tagadó, vmitől eltérő |
|
antibiotikum |
paránylényírtó, kórokozóírtó (MA); kórkozó lényeket írtó v. szaporodásukat gátló anyag; → |
|
anticiklon |
id őj derűs idő nagy légnyomással; magas nyomású légköri képződmény |
|
anticipáció |
sejtetés, kés őbbiekre való utalás, előlegezés, előzetes bejelentés, előrejelzés, megsejtés |
|
antidemokratikus |
egyenl őség ellenes, egyenlőséget, közösséget sértő |
|
antifóna |
kétszólamú ének; a kettéosztott kar v. a pap és a kar váltakozó éneke |
|
antik |
ókori (görög, római), ódon, régi (irányzatú, ízlés ű, műfajú) |
|
antiklinális |
boltozat; a megmozdult földkéregrész feldomborodó része |
|
antikvár |
mn régi, használt (könyv); ~ |
|
antikvitás |
ókor, ebb ől származó műalkotás, régiség |
|
antinómia |
ellentételesség; ellentmondás két okszer űen egyaránt bizonyítható, de egymást kizáró tétel között |
|
antipatikus |
ellenszenves, visszatetsz ő, visszataszító, kiállhatatlan, szenvedhetetlen, elidegenítő, tűrhetetlen, kellemetlen |
|
antipátia |
ellenszenv, ellenérzés, visszatetszés, idegenkedés |
|
antiszociális |
közösségellenes, társadalomellenes |
|
antisztatizál |
(megjegyzés: árukon olvasható) nem szikrázik, nem tölt ődik, nem serceg (PSz); műanyagok felületének vezetőképességét növeli és így villamos feltöltődését csökkenti v. megszűnteti |
|
antológia |
versgy űjtemény, szemelvények gyűjteménye |
|
antoníma |
nyelvt ellentét, ellentétes értelmű szó |
|
antropocentrikus |
emberközpontú; az embert a világmindenség központjának tekint ő |
|
antropológia |
embertan |
|
antropomorf |
emberhez hasonló, ember alakú, emberszabású, emberi alakban ábrázoló, emberszer ű |
|
anzágol |
lódit, füllent ; nagyzol, kérkedik, henceg |
|
anziksz(kártya) |
képes levelez őlap |
|
aorta |
f őütőér, főverőér |
|
apartman |
nagy lakás, lakosztály (fény űzően berendezve); kis lakás; fürdő- v. üdülőhelyen kibérelhető fürdőszobás, konyhás, berendezett szállás |
|
apatikus |
egykedv ű, fásult, közönyös, közömbös, érzéketlen, szenvtelen, kedvtelen, levert, életunt |
|
apátia |
egykedv űség, eltompulás, (el)tompultság, érzéketlenség, fásultság, közömbösség, közöny, levertség, nemtörődömség, részvétlenség, tespedés |
|
apellál |
föllebbez, följebb viszi ügyét, (fel)folyamodik, vkihez fordul (kéréssel, panasszal), hivatkozik rá, hozzáfordul, szavát intézi vkihez, segítséget hív, tanúként hív; ~ |
|
apelláta |
ellenvetés, kifogás, fellebbezés |
|
aperiodikus |
váltakozó id őközökben, ill. nem szabályosan visszatérő |
|
aperitif |
el őital (MÁg), étvágygerjesztő (ital) |
|
apodiktikus |
okszer űségen alapuló, kétségbevonhatatlan, ellentmondást nem tűrő |
|
Apokalipszis |
világvég-látomás; isteni megnyilatkoztatásnak tartott látomás a világ pusztulásáról és végér ől; Jelenések könyve; Újszövetség része |
|
apokaliptikus |
végítéletszer ű, látomásszerű, világ végét, borzalmas végveszélyt megidéző |
|
apokrif |
|
|
apológia |
védelem, véd őbeszéd, védőirat, vmilyen tan dicsőítése |
|
apostol |
népet térít ő személy, tanhírdető, igehírdető, Jézus követője |
|
aposztata |
hithagyó, hitehagyott, esküszeg ő, hűtlen |
|
aposztrofál |
(meg)szólít, (hozzá) fordul, vmit megnevez, vmire utal |
|
aposztróf |
hiányjel |
|
apoteózis |
megdics őülés, istenülés, istenítés, dicsőítés |
|
apparátus |
készülék, szerkezet, berendezés; szerv; szervezet; felszerelés, segédeszközök, hozzávaló; hivatalos gépezet, hivatalnoki kar, személyzet, segédszemélyzet |
|
appendix |
függelék, toldalék; orv vakbél, féregnyúlvány |
|
appercepció |
érzékelt benyomások észlelése, tudatosítása |
|
applikáció |
alkalmazás, ráillesztés, hozzáigazítás, felrakás, rátét, rátétes díszítés, rakott varrás (kézimunka) |
|
apprehendál |
neheztel, zokon vesz, megorrol, megsért ődik, felhúzza az orrát, haragszik, duzzog, dühös vkre |
|
apprehenzió |
neheztelés, sért ődés |
|
approbáció |
helyeslés, jóváhagyás, meger ősítés, engedélyezés, engedély |
|
approximatív |
hozzávet őleges, (meg)közelítő |
|
a priori |
lat . a tapasztalatot, a tényeket megelőző, mellőző, attól független (ismeret, megállapítás, tétel); előzetes, eleve, előlegi (FJ) |
|
apropó |
alkalom, alkalmas helyzet; kapóra, éppen jókor; err ől jut eszembe! |
|
Aquarius |
Vízönt ő (állatöv 11. jegye); → február |
|
arachnofóbia |
pókiszony, pókundor |
|
arborétum |
él őfagyűjtemény, fűvészkert; ritka és meleg égövi növények tenyésztésére és bemutatására |
|
archaikus |
ősrégi, ősi, ókori, kezdeti, korai, régies, elavult |
|
archeológia |
régészet, régiségtan, régiség búvárlás |
|
archi |
el őtag ős-, ősi, kiemelkedő nagyságú, méltóságú, fő- |
|
architektúra |
építészet, építőm űvészet; vmely épület művészi jellege |
|
archívum |
irattár, levéltár; oklevelek, okmányok tára, gy űjteménye |
|
arcus |
ív, boltív, bolthajtás; id őj ív alakú zivatarfelhő |
|
aréna |
küzd őtér, porond, színkör, nyári színház, közélet, nyilvánosság, az élet színpada |
|
argó |
tolvajnyelv, titkos nyelv, osztálynyelv, csibésznyelv; → |
|
argumentáció |
érvelés, okoskodás, érvek felsorakoztatása, bizonyítás, megokolás |
|
argumentum |
érv, bizonyíték, okadat |
|
Aries |
Kos (állatöv 1. jegye); → április |
|
arisztokrata |
nemes, f őnemes, főúr, előkelő ember |
|
arisztokrácia |
nemesség, nemesi, fels ő társadalmi osztály, úri osztály; születési előjogokkal, földbirtokkal és más vagyonnal rendelkező társadalmi réteg |
|
aritmetika |
mennyiségtan, számtan, számtani m űveletek tana, |
|
arkangyal |
f őangyal; angyalok rangsorában a négy legfőbb angyal egyike |
|
arktikus |
északi-sarki, sarkvidéki |
|
Arktisz |
Északi-sark, északi sarkvidék |
|
armatura |
szerelék, tartószerkezet, bels ő vasváz (szoborban), fegyverzet |
|
aroma |
zamat, íz, mellékíz, illat |
|
arrivals |
ang érkezés, érkezési bejárat v. kijárat (felirat a repülőtéren) |
|
arrogancia |
önhittség, fönnhéjázás, hivalkodás, kihívó magatartás, követel ődzés, elbizakodás, pimaszság, pöffeszkedés, pökhendiség, tolakodás |
|
arrogáns |
dölyfös, elbizakodott, felfuvalkodott, fennhéjázó, g őgös, hányaveti, hetvenkedő, hetyke, hivalkodó, kérkedő, kihívó, követelődző, magahitt, önhitt, rátarti, pöffeszkedő, pökhendi, pimasz, szemtelen |
|
ars poetica |
lat költészettan, költői hitvallás; vmely költői irány v. magatartás elveinek összegzése |
|
arterioszklerózis |
mészkór, érelmeszesedés |
|
artéria |
üt őér, verőér |
|
artikulált |
tagolt (hang), érthet ő (beszéd) |
|
artikulus |
jog törvénycikk; nyelvt névelő, előszócska |
|
artista |
mutatványos, b űvész, állatidomár; közönséget ügyességi mutatványokkal szórakoztató személy |
|
artisztikus |
m űvészi, kidolgozott, míves, tetszetős |
|
arzenál |
fegyvertár, hadszertár, b őséges készlet |
|
aspektus |
kilátás, néz őpont, nézet, szemlélet, tekintet; arculat, jelleg, megjelenés, oldal; bolygók fényszöge |
|
aspirál |
vágyódik, törekszik, pályázik, vmire igényt tart; hehezetesen ejt ki (hangot); belélegez vmit; idegen anyagot szív fel a légutakba |
|
aspiráns |
pályázó, jelölt, tudományos gyakornok |
|
aszcendens |
felmen ő ági (rokon); felemelkedő, felmenő, felszálló; múltból a jelen felé haladó (történelemben) |
|
aszfalt |
köt őanyag, építőanyag; útburkolat; nagyvárosi környezet, utca |
|
aszimmetria |
egyenl őtlenség, aránytalanság, egyenetlenség |
|
aszimmetrikus |
részaránytalan, egyenl őtlen, egyoldalú, szabálytalan |
|
aszkéta |
önmegtartóztató, önmegtagadó, önfosztó (PSz), önkínzó, önsanyargató, remete, az élet örömeir ől lemondó ember |
|
aszociális |
emberkerül ő, társaságkerülő, zárkózott, társadalomellenes, közösségellenes |
|
aszpik |
színkocsonya, húsnélk űli kocsonya(lé) |
|
aszténia |
veleszületett gyengeség, er őtlenség, kimerültség, bágyadtság, ernyedtség, elesettség, petyhüdtség |
|
aszténiás |
gyenge, er őtlen, vézna; lapos, hosszú mellkasú, bizonyos betegségekre hajlamos ember |
|
asztma |
nehézlégzés, légszomj |
|
asztrális |
csillagokra vonatkozó, csillagokkal kapcsolatos |
|
asztrálmítoszi |
csillagokkal kapcsolatos hiedelmekhez, hitregékhez, csillagregékhez tartozó |
|
asztrológus |
csillagjós, csillagfejt ő, csillaglátó (TÉ), csillagolvasó (MA) |
|
asztronauta |
űrhajós, űrutazó (TÉ) |
|
asztronómia |
csillagászat, csillagtan |
|
asztronómus |
csillagász, csillagvizsgáló személy |
|
asszimilál |
hasonít, áthasonít, magához hasonlóvá tesz, magáévá tesz, befogad, elsajátít, magába olvaszt; ~ |
|
asszisztál |
segédkezik, részt vesz, jelen van, úgy tesz, mintha segítene, díszletkedik (BL) |
|
asszisztens |
tanársegéd; orvossegéd, írnok, segéd, kisegít ő, szaksegéd (PSz) |
|
asszociáció |
eszmef űzés, gondolattársítás, gondolattársulás, képzettársítás, képzettársulás |
|
asszociálódik |
vmihez (gondolatban, képzeletben) társul, kapcsolódik |
|
atavisztikus |
öröklött, ősökre visszaütő; elavult, a múlt homályába vesző |
|
ateista |
istentagadó, istent nem ismer ő |
|
atelier |
m űterem, dolgozószoba |
|
atipikus |
eltér ő, nem jellemző, nem jellegzetes |
|
atlasz |
térképkönyv; oszlopot helyettesít ő, kőből faragott férfialak |
|
atléta |
bajvívó, óriás, er őművész; magas, vállas, izmos férfi; tornász; izoming |
|
atlétika |
sport ok királynője; különféle sportágak (futás, ugrás, dobás) összefoglaló neve |
|
atmoszféra |
légköri nyomás, légnyomás; légkör, (köz)hangulat, közérzés |
|
atoll |
dravida gyűrű alakú virágállat-zátony |
|
atom |
elemi (anyag)egység; az anyag elemi egysége, vagyis azon legkisebb része, amely már nem őrzi meg az egész szerkezeti tulajdonságait; ~i |
|
atonalitás |
hangnemnélküliség; a zene hagyományos hangnemi szervezettségének felbomlása, visszautasítása |
|
atrocitás |
bántalmazás, bántás, er őszakoskodás, kegyetlenkedés, támadás, szörnytett (késsel leszúrta) |
|
atrófia |
sorvadás, aszalódás, csenevészesedés, fogyás, satnyulás, zsugorodás |
|
attak |
bevetés, roham, lerohanás, rajtaütés, támadás |
|
attasé |
követségi tisztvisel ő, ügyintéző, titkár (kereskedelmi, katonai, sajtó, művelődési), megbízott |
|
attentát |
merénylet, támadás, gyilkossági kísérlet (politikai) |
|
attika |
pártafal; épületen a f őpárkány feletti mellvédszerű felfalazás |
|
attit űd |
magatartás, állásfoglalás, beállítottság, beállítódás, hozzáállás, viszonyulás |
|
attrakció |
vonz(ó)er ő, vonzás, varázs; hatásos műsorszám, mutatvány, látványosság |
|
attraktív |
vonzó, megnyer ő, megragadó, kellemes, bájos, csábító, jóvágású, rokonszenves |
|
attribútum |
tulajdonság, ismertet ő jegy v. jel; vminek lényegi, szükségszerű, elválaszthatatlan tartozéka; nyelvt jelző |
|
audiencia |
fogadás, kihallgatás (vmely magas rangú személyiségnél) |
|
audio-kazetta |
hangszalag, hangszalagtok |
|
audio-video |
hang- és kép (berendezés, szalag) |
|
auditál |
átvilágít, felülvizsgál, könyvelést ellen őriz, rovancsot átnéz |
|
auditív |
hallási, halláson alapuló, vele kapcsolatos |
|
auditórium |
el őadóterem, tanterem, fogadóterem, hallgatóság, közönség |
|
augmentatív |
nagyító (jelentés ű), erősítő, fokozó |
|
augusztus |
új kenyér hava, Kisasszony hava, nyárutó, Oroszlán hava (július 21 - augusztus 21) |
|
aukció |
árverés, árverezés; vásár, kiárusítás, kótyavetye |
|
aula |
díszterem, díszcsarnok, fogadóterem, váróterem, zsibongó; f őpapi, császári v. fejedelmi udvar; (oszlopokkal körülvett) udvar, az ókori görög lakóház belső udvara |
|
au-pair |
fr ang cseléd, gyerekgondozó; külföldön nyelvtanulás végett háztartási, gyermekgondozó munkát vállaló fiatal |
|
aura |
érzelmi test ; az élő szervezeteket, főleg az embert körülvevő kisugárzás; orv roham előérzete, előjele |
|
autarkia |
(nemzeti, tájegységi) önellátás, gazdasági önállóság, más országoktól való (nemzet)gazdasági függetlenség |
|
autentikus |
valódi, hamisítatlan, hiteles, hitelt érdeml ő, mérvadó, eredeti forráson alapuló |
|
auto |
ön-, önmagától, saját képességéb ől |
|
autobiográfia |
önéletrajz, napló, visszaemlékezés, emlékirat |
|
autochton |
őshonos, tősgyökeres, törzsökös, helyben keletkezett, helyi, helybeli, keletkezési helyén maradt, eredeti, bennszülött, ősi |
|
autodetermináció |
önrendelkezés (joga) |
|
autodidakta |
önképzett, magától tanult |
|
autogejzer |
(önm űködő) melegvíz-szolgáltató készülék, vízmelegítő |
|
autogram |
sajátkez ű aláírás, kézírás, kézjegy, névírás |
|
autográf |
eredeti, saját kez ű írás; eredeti kézirat |
|
autokláv |
túlnyomásos készülék fert őtlenítésre v. vegyi folyamatok végzésére |
|
autokrata |
kényúr, korlátlan hatalmú uralkodó v. vezet ő, zsarnok, kiskirály |
|
autokratikus |
egyeduralmi, kényúri, zsarnoki |
|
autokrácia |
önkényuralom, parancsuralom, tekintélyuralom, zsarnoki egyeduralom |
|
automata |
önm űködő berendezés, gép; bábember, akarat nélküli ember |
|
automatikusan |
önm űködően, (ön)magától, gondolkodás nélkül |
|
automatizmus |
önm űködés, önműködő berendezés; beidegzettség; a szervezet beidegzett mozgásai, működései, melyek nem kívánnak tudatos irányítást |
|
autonóm |
önálló, önkormányzatú, önhatóságú |
|
autonómia |
függetlenség (közügyi, politikai), önállóság, önkormányzat |
|
autopszia |
tetem boncolása, vizsgálata, halottszemle; m űtárgy valódiságának, keltének vizsgálata, megállapítása; saját megfigyelés |
|
autoritárius |
önkényesked ő, zsarnokoskodó |
|
autoritás |
tekintély, befolyás; tekintélyes, befolyásos személy, szaktekintély |
|
autorizál |
felhatalmazást, engedélyt ad (vmire), feljogosít, megenged |
|
autoszuggesztió |
önb űvölés, önigézés, önsugallás |
|
autotómia |
öncsonkítás; egyes állatfajok (gyíkok, rákok) önm űködő védekezése, amellyel bizonyos testrészeket leválasztanak magukról |
|
autó |
kocsi, gépkocsi; ~ |
|
autszájder |
ang kívülálló, beavatatlan, nem bennfentes, nem szakmabeli személy; nem hivatalos tőzsdei alkusz; kotnyeles ember |
|
avantgárd |
fr forradalmi, úttörő, újító művészek; tudatosan úttörő szerepet vállaló művészi mozgalmak gyűjtőneve, főleg a 20. század elején; előharcos, elővéd, előre v. élre törő, élenjáró (PM), törtető, előörs, előhad, előcsapat, élcsapat, első csatasor; előre küldött őrhajó |
|
avanzsál |
el őlép, magasabb rangot, szintet ér el, előbbre jut |
|
averzió |
idegenkedés, irtózás, ellenszenv, undor vmit ől |
|
axiális |
tengelyirányú, tengelyhez tartozó |
|
axiológia |
értékeknek mindent ől független, önmagukban való vizsgálata |
|
axióma |
alaptétel, sarkigazság, magától érthet ődő igazság; külön bizonyítás nélkül elfogadott alapelv, alapfeltevés |
|
axis |
tengely, tengelyvonal |
|
azúr |
égszínkék, égszín ű, égkék |
|
azsúr |
áttört (varrás) |
Á |
|
|
áfium |
tör mákony (BP), álomital, szunnyaszték |
|
ágál |
hadonászik, beszédét heves taglejtésekkel kíséri; handabandázik, hetvenkedik, nagyzol, száj-h ősködik, hangoskodik; izgágáskodik, kapálódzik vmi ellen; izgat, lázít |
|
ágens |
ügynök, közvetít ő; hatóerő, mozgató erő; kém, titkos ügynök; hatóanyag, tényező |
|
ámbitus |
oszlopos, egyik oldalán nyitott folyosó |
|
ámen |
Úgy legyen!; jóváhagyás, engedélyezés; vminek a vége, befejezése |
|
ámokfutó |
(maláji: düh, dühöng ő) futóbolond, őrült, eszeveszett; száguldó, őrjöngő, elmebajos, aki az útjába kerülőket legyilkolja |
|
ámpolna |
függ ő edény; a mennyezetről függő edény, amelyben mécset, lámpát v. virágot tartanak |
|
áperte |
nyíltan, kereken, kertelés nélkül, kerek perec |
|
április |
szelek hava, tavaszhó, negyedhó, Szent György hava, Kos hava (március 21 - április 20) |
|
área |
terület, felület, felszín |
|
árenda |
haszonbér, bérösszeg, bérlet |
|
ária |
dal, vezérdal (MI), dallam, nóta, ének (mint egy dalm ű részlete) |
|
árja |
ind indoeurópai nyelvcsalád indiai és iráni ága; a hitleri fajelméletben a vezetésre hivatott 'északi faj’-hoz tartozó, ill. nem zsidó |
|
árkád |
ívboltos, boltíves, bolthajtásos v. boltos folyosó, bolt |
|
árkus |
ív(papíros) |
|
ázsió |
érték, becs; közg felár, árfolyam, értékkülönbözet, vminek a keletje, keresettsége |